Lehet hogy megtörtént,
Lehet hogy mégsem,
Tudom hogy szeretsz
Nincs mitől félned.
Egy álmos téli délután hiányod nagyon fáj
A szívedet másnak adtad,
Létemet letagadtad.
Világnézetünk mást hozott,
Új emberek új arcok.
Nem hiányzik társaságod,
Kedves arcod jobb nem látnom.
Hogyha látlak évek múlva
Már nevetve tekintek a múltra.
Minden egyes szép emlékre,
Karod féltő melegére
Úgy gondolok majd rád mint egy jó barátra,
Ajtóm feléd mindig tárva
Meghallgatlak hogyha kéred,
Segítek, hisz forr a véred.
Megnyugodni sosem tudsz,
Ez a valóság hiába futsz...