"Először a szem csókol, aztán a kezem, mint tenger ömölsz el érzékeimen, mint tenger ömöllek én is körül, aztán part s tenger összevegyül, s együtt, egymás partján heverünk; - vagy nyári réten ringat gyönyörünk, s mi vagyunk a virág, az illat, a nap s a lepkék bennünk párzanak; -
vagy a felhők vagyunk ott az égen: igen, azok is oly tengerszerűen lüktetnek és hullámzanak, egymáson átáramlanak; -
vagy mit tudom én!... Részeg vagyok, hunyt szemmel apadok, áradok, és ahogy a csókodba veszek, a mindenséggel keveredek,
s a mondhatatlant mondanám, de összevissza dadog a szám, hogy áramok, és hogy emelsz, ölelsz, s szikrát vet a test és fellobban a perc -
óh, gyúló lánghalál! - Elégtek, szavak? - Villámok vad deltája szakad lelkünkbe, s mi eltűnünk, mint a fény, érzékeink káprázó tengerén."
"Vörös Liliom Kék LiliomtengerbenLátom rózsás ajkaidKihajló virágok köztÉrzem nyelved tükrébenÉgő szerelmeink perceit
Csak nézlek, és arról álmodom,Hogy majd télenHideg verítékbenIs kezed fogomÉs mindig érzemA virágotA tavasztAz elmúló ősztA nyaratA CsókokatS a Vörös VirágÉGETŐ ÍZÉT"
"Vágyom Rád!
Szeretnélek a karjaimba zárni, Szeretnélek ismét látni. Érezni tested melegét, Ami szüntelen kéri, hogy MÉG!!! Akarom a gyönyört a szenvedélyt, Akarom a szépséget és a kéjt; Ami felhevíti egész lényemet, Nem kérek mást, csak egy Boldog Életet!"
"Álmodj...
Álmodj boldogot, álmodj szépet Álmodj igazra váló meséket Álmodj barátot, melletted állót Álmodj hű társat, el sose válót Álmodj magadnak igazi otthont Álmodj bele, kivel megosztod Álmodj táncot, mi magasba emel Álmodj táncost, ki szívednek felel Álmodj tüzet, lánggal égetőt Álmodj csókkal perzselő szeretőt Álmodj utakat, messzi világot Álmodj szívedben nyíló virágot Álmodj szerelmet, tiszta vágyat Álmodj, lesz kivel megosszad ágyad Álmodj szabadot, láncot megtörve Álmodj szárnyalást, földhöz nem kötve Álmodj hát jövot, álmodj szépet Álmodj igazzá váló meséket..."
"Álmodó
Amikor lehunyod két csillag-szemed Amikor párnádra hajtod a fejed Amikor gondod a holnapra hagyod Amikor álmodsz - én Veled vagyok. Amikor lépted rossz útra téved Amikor sorsod nehéznek érzed Amikor egyedül maradtál végleg Amikor nincs más - vezetlek Téged.
Amikor sírnál - de elfogyott könnyed Amikor érzed - a szavak is ölnek Amikor a sötét elnyelne Téged Amikor fény kell - én gyújtok Néked.
Amikor könnyed patakként árad Amikor örök vendég a bánat Amikor felhők ültek a szemedre Amikor sírsz - mosolyogj szemembe...
Amikor fáj - ne hagyd, hogy fájjon Amikor bánt - ne hagyd, hogy bántson Amikor eljön a halál érted Akkor élni én hívlak Téged...
Álmodj patakot, virágzó rétet Őzet, pacsirtát, fürge menyétet Álmodj napot, szellőt - fényeket Csillagok vándora - élj életet..."
"Álom...
Azt álmodtam: szerettél Velem együtt nevettél Szemed fénye ragyogott Lehoztunk egy csillagot."
"A szerelem olyan, mint az élet, csak a halállal érhet véget..."
"Megtanítottál szeretni,Látni, érezni.És én most már csak Téged látlak,Téged érezlek éscsak Téged szeretlek.És nem tudom meddig, és nem isakarom tudni,Mert csak ma van, csak most, csak aza pillanat,Amíg mellettem vagy, amíg látlak ésérezlek,Amíg szeretsz.Szeretlek!"
"Ha ez a szerelem, ez a napontaMeghalok és naponta újjászületek,Akkor már tudom, miről írnak a költők,és miről írtak eddig is századokon át.Ezt eddig nem tudtam, nem éreztem,És köszönöm a sorsnak, hog y  m e g i s m e r t e t e t t   V e l e d ,  É s   k ö s z ö n ö m   N e k e d ,   h o g y   m e g i s m e r t e t t é l  e z z e l   a   k e s e r é d e s ,   f á j d a l m a s a n  g y ö n y ö r ű   é r z é s s e l .

 


 
   
 " Ö r ö k k é   s z o r í t s ,   ö r ö k k é   f á j j o n ,    Ö r ö k k é   l á s s a l a k ,   n e   é r j é l   m á s h o z .    Ö r ö k k ö n   ö r ö k k é   é r e z z e m   h a t a l m a d ,    E l v e s z í t e n i   s o h a   n e m   a k a r l a k . "
 
 

 
 " A   v á l t o z á s   varázsa
Csak mennek a napok, S, Te nem vagy itt velem, Pedig annyira, annyira Kellenél nekem! Talán nem is sejted Mennyire megváltozott minden, Más szemmel látom a világot, És ezt Neked köszönhetem.
Tudnál-e szeretni? Lehetnék a kedvesed?
Mennyi a kérdés, És a válasz Benned van, Ne siesd el kérlek, Fontold meg nyugodtan.
S ha úgy érzed, Valamit el kell mondanod, Csak nézz a szemembe, Én majd mindent tudni fogok.
Mert elég egy pillantásod Hogy megértsem, Lobog még a Láng, Vagy meghalt egészen..."

"A szerelem?
A szerelem olyan, mint Egy édes álom. Mely, ha fölébred, Áttör minden gáton. S ha egyszer fölébredt, Megállítani nem lehet. Utolér majd mindenkit, S összetör szíveket.
De ha a szerelem, Viszonzásra talál. Akkor az a pár, Biztos felhőkbe száll.
Attól kezdve kettejüknek, Boldog lesz élete. Meg nem bántják egymást, S ez csak a kezdete."

"Mondd, vannak-e álmaid? Hisz csak magad vagy. Mondd, álmodsz-e még, S mondd, ott is kék az ég? Az ég, mely itt oly tisztán ragyog, Mint két szemed fénye, ha hagyod. S mondd, a tó ott milyen színű, Az első csókod milyen ízű?
Tudod mit? Ne mondj semmit. Csak egy szót, mást semmit. Hogy Szeretlek! - ennyit.
Egyszer majd én is elmegyek, Lelkemet, akkor átadom Tenéked. A vihar kinn üvöltve tombol, Te már ébredsz, de én továbbálmodom."

"Mit mondhatnék neked te madárka? A félelem nem enged hahotázva. Azt hiszed, bátor vagyok? Bár lehetnék. Szerelmemért mindent megtennék.A Félelem erős, s én gyenge, Hiába vágyom társra epedve. Azt hiszed, erős vagyok? Az akarok lenni! Érted szívem fogom tűzbe tenni."

"A hajnali holdfényben, Egy angyal szállt le elém. S varázslatos léptekkel, Közeledett felém. Te voltál az s hajad, Hullámzott a szélben. Szépségednek párja, Nincsen földön égen.
Megtaláltam benned, Mindent mire vágytam. Egész életemben, Csakis terád vártam.
Bár tudom, hogy soha, Nem lehetsz az enyém. További életemben, Csak egy éltet a remény.
De azt te is tudod, hogy Remélni örökké nem lehet. Csak akkor leszek boldog, Ha szíved engem szeret.
Remélem, hogy amíg csak élsz, Mindig boldog leszel. S engem örök életedbe, A szívedbe teszel."

"Félek, hisz nélküle élni már nem tudok. Félek hisz napjaim csak vele boldogok. Félek, hisz nem tudom meddig fog szeretni. S attól is félek, hogy el fog engem feledni.Félek én attól is, hogy nem csak engem szeret. Félek én attól is, hogy titkon rajtam nevet. Tudom, hogy szeret, de én mégis félek. Félek hisz nélküle mit sem ér az élet.
Félek, mert nem vagyok biztos semmiben, Félek, mert rajta kívül nem bízom senkiben. De ha egyszer elhagy, az számomra a végzet, Inkább meghalok mintsem, hogy nélküle éljek."

"Érints meg egy gondolattal, Melyből hűs szellő fakad. Érints meg egy varázslattal, Melyből a pillanat szalad. Érints meg egy tekintettel, Melyből a szerelem marad. Érints meg a két szemeddel, Melyből napsugár fakad. Érints meg a két karoddal, Melyből áram szalad. Érints meg hűs ajkaddal, Melyből csak csókod marad!"

"Nem mondom, hogy hiányzol, Nem mondom, hogy kellesz nekem, Nem mondom, hogy szeretnélek, Nem mondom, hogy gyere velem.
Nem szeretek birtokolni, Nem akarom a lelkedet, Önként kell odaadnod, Tárd fel hát, a szívedet!
A legjobb barátom lehetnél, Csak akarnod kell, Ne félj, hogy megsebezlek, Ne félj, hogy elveszel!
Ha egyszer megbékélsz magaddal, Nem téveszthetsz célirányt, Tudod mi az, amit értelmet ad, Tudod ki az, aki Melletted áll!
Nem kellett kérned soha, Hogy törődjem Veled, Hisz itt Vagy velem minden nap, Még ha nehezen is hiszed!
Bár éjszakánként megpróbáltam Elfeledni nevedet, De reggel megint visszatértél, Megfogtad a kezemet...

"Jégtánc
Egy álom a jégen Siklani tova, Régi emlékek Gyönyörű szép sora...
Benned Tűz lobog, Hevít a vágy foka, Jégpáncélom kőkemény, Nem olvasztasz fel soha?
Érintsd forró újjaid, Jéghideg ajkamhoz, Légy türelmes velem, Húzz közelebb Magadhoz...
Ha táncolunk a jégen, Talán el is csúszhatunk, De ha mellettem Vagy, Erőssé válhatunk!
Kezed érintésére Felolvad majd testem, Átveszi a forróságot, Amit mindig is kerestem.
Hallgasd a dallamot, És érezd a zenét, Lásd meg szememben, A vágy üzenetét!"

"Itt vagy velem, gondolatban...
Tegnap este óta lelkem nem háborog Elcsitultak benne azok a viharok, Szemem előtt most már hatalmas cél lebeg Szeretném elnyerni édes kis szívedet
Vágyom utánad, kincsem Remélem nem álom Ketten legyünk egyszer Módját megtalálom Hozzám simul tested Vállamon a kezed Szívünk dobbanását Mindet érezheted Drága, kedves napsugár Ragyogsz ma is kicsit rám? Hetente úgy hét napon Szeretném, ha mosolyod Nekem szólna, rám ragyogna Szívedben kis helyem volna…
Messze vagyok, Tőled távol Ó ha tudnád, hogy hiányzol Bárcsak itt lehetnél velem Hogy szeretném ezt, Istenem! Egész úton szól egy dallam Itt vagy velem, gondolatban…"

"Hiányzol nekem Kedvesem
Hiányzol nekem Kedvesem A bánat ül a lelkemen Eszemmel tudom; nem szabad A szívem majdnem megszakad Mégis, hol a pillanat Mikor újra láthatlak Megint egy új hét Remény és álom És én még mindig Csak arra vágyom Láthassam arcod Hallgassam szavad Bár lehet hogy ezért Örültnek tartanak
Felidézem ismét az elmúlt hetemet Versem és a Te gyönyörű szép szemed Belenézve mélyen, pillanatok alatt Önkéntelenül is, szám mosolyra fakad…
Lelkemben ilyenkor nagy harangok szólnak Van-e helye annak a csodaszép szónak Mit elküldtem Neked, érzelmeim szárnyán Itt maradt a szívem félig-meddig árván
Visszajön-e egyszer, csókokkal borítva Vagy elszállt örökre, mindig kóborolva Mély ez az érzelem, könnybe lábad szemem Hisz az élet sokszor, nagyon könyörtelen…"

"Becsukom szemem...
Becsukom szemem, és máris látom Mint névnapodon, ébren is álom Csillan a fény gyönyörű ruhádonÉs az a mosoly édes kis szádon Lágy szellő fújja kibontott hajad Ilyen szépnek még sosem láttalak Ott, akkor, majdnem… megcsókoltalak Veled álmodtam megint, Hiányzol, mint rendszerint Nézem képed, mosolyod Szívem máris úgy dobog Ez a pár nap elszalad És én újra láthatlak?!
Hideg van kint, szívem meleg Ha akarod, érezheted Ezt a lángot, forróságot Számtalan, szép, éji álmot Bárcsak foghatnám kezed Nézhetném két szép szemed
Bízz bennem, hisz ismersz már Óvlak és vigyázok Rád Nagyon nagyon szeretlek De csak addig mehetek Ameddig megengeded Tiszteletem jele ez
Ha bánt valami, gondolj rám Mondanám, hogy bújj hozzám Átölelve tart karom Messze száll minden bajod Tudod én ezt így hiszem Segíthet egy érzelem"

"Mindig várlak
Szívem mélyén mindig várlak Örülök, ha néha látlak Nagy ajándék vagy nekem Talán meg sem érdemlem Csillag vagy fenn az égen Egyszer talán elérem Fényed majd rám is ragyog Kezem Te is megfogod Érzed, hogy a szerelem Szétárad a szívedben Így lesz, talán, nem tudom Mondd, hogy nem csak álmodom!"

"Szívemből szól ez a kicsiny versike, Veled álmodtam, kezed fogtam újra nevetve, Karomba zárva, édes csókodra várva, Egyedül ébredve, én szerelmedért árva..."

"Ezer seb a szívemen, Ezernyi fáklya az életem, Látva tunő alakod, Szemed fényével álmodok, Súlytalan percek vallatnak éberen, Utolsó mosolyod velem van lélekben....S oly szívesen hajtanám fejem öledbe, S tenném életem ölelő kezedbe, A vágy mely élteti e kis lángot, Szép szemedben gyújt holdvilágot."

"Hiányzol, mint virágnak a felkelő napsugár, Pillantásod elvarázsolt, újra vár,... Féltelek, mint egy gyermeket ébredés után, Szívemben pislákoló gyertya vár."

"Szívemben pislákol a holdvilág, Szívedben érzem, nyílik egy kis virág, Ha még egyszer ajkad izében fürödve ébrednék, Életem adva kezedbe, veled szárnyalnék..."

"Arcomon könnyem folyik, s várlak, Minden pillanatomban Téged látlak, Szavaid fülemben játszanak édes dallamot, S ha lehunyom szemem, érzem tunő alakod."

"Lassan telnek a nélküled töltött percek, Szívemben pillantásod bűvölete ébred, Hűs szellő járja át fáradt testemet, Mosolyod rabul ejtette álmos lelkemet."

"Beszélnék, de a hang torkomban reked Oly sok szép szót gondoltam neked, De csak hallgatok. Nem akarnak formálódni a mondatok. Bántóan néma most a csend zaja, Itt lüktet bennem hiányod sikolya. Szétfeszít. Kínoz. Öl. Felkavar. Meggyötör. Szólnék. De nem tudok. Zavartan hallgatok, S tűröm, hogy magához húzzon az emlék. Öleljen, súgja fülembe; Nemrég Még nálad voltam. Nálad, Édesem. Boldogságtól megittasulva, részegen Ízleltem mézédes csókjaid, S kutattam lelked rejtett titkait. Most távol vagy. De mégis oly közel. A szívemben. A lelkem átölel. Szenvedély. Ünnep. Csoda. Szerelem. Csak Te vagy, kit akarok, csak Te vagy, ki kell nekem. Mit érzek? Mondanám. De nincs rá szó. Olyasmi ez, mi nem kimondható. Mert szavakkal elmondani nem lehet, Mily mérhetetlen a szeretet, Mit irántad érzek. Csak tétován nézek, De szólni nem tudok. Nem, nem állnak össze a mondatok. Beszélnék, de a hang torkomban reked, S csak annyit tudok suttogni neked; Engedd, hogy szerethesselek."

"Csak ülök itt, és visszabámul rám a hófehér papír. A toll a kezemben reszket, de nem ír. Nem bír mozdulni sem. De minek is?! Hisz úgysem lehet azt szavakba önteni, amit érzek. Száz sebből vérzek, mit hiányod éles körmei szaggattak lelkemen. Azt hiszem, a pokol ilyen lehet. Ilyen sötéthideg fájdalomvihar, mit magányom kavar. Mi égbe emel, majd földre ejt. Hiányzol. Egy szó. Mit is rejt? Számtalan átvirrasztott éjszakát, teljesülhetetlen vágy verítékszagát, visszafojtott lélegzetet, szégyellve elmorzsolt könnycseppeket, kínt, mi keresztre feszített, s elveszített, porba hullt imákat. Könyörgést. Hiányzol. Mintha éles kést Forgatnának szívemben. Hiányzol szerelmem! Hiányzik ágyunk melege, csókod íze, szemed selymesen simogató színe, hiányzik az ölelésed, nevetésed, érintésed, tested, lelked. Mindened."

"Hajnal volt. A Hold felhőfüggöny mögött bujdokolt. Álmoskábultan szunnyadt a táj Mint kinek fáj, hogy ébredni muszáj. Újra, s újra visszaálmodom azt a napot Mert mit akkor az élet adott Nem felejthető sohasem. Szerelem.
Egy piciny szoba. Egy kis ágy. Te, én, és a vágy Szerelemtől izzó levegőPárna, s lepedő
„Szemedbe néztem, s elmerültem benne” Azt beszélik, a szem a lélek tükre Így hát én lelkedbe merültem S a mennyekbe kerültem"

"Cirógató dallam, Simogató szavak, Remegő ölelés, Elnémuló tudat, Tétova érintés, Szikrázó szivárvány, Fénylő nevetés, Isten-áldott ármány Ahogy lelkünk minden távolságot legyőzve Forrón, vadul, falakat ledöntve A tengerkék ég csillogó tejútján összefonódik - S álmot sző - valódit Elűzve az élet minden szürkeségét Mélyből szakítva fel holtnak hitt reményét A tündérmeséknek… S ahogy összebújva bőrünk eggyé olvad Zakatoló szívünk felrázza a holdat Hogy piruló arcát most felhő mögé rejtse És senki se lássa és senki se sejtse, Hogy hajnalodik már…És a fénylő csillagok között Az ezüstös szivárvány mögött Az istenek csak csendben mosolyognak, S közben kéz a kézben mind-mind összefognak, Hogy megállítsák az időt."

"SZERETLEK TÉGED! Nagyon és halálosan, Tisza szívből és boldogan, Egész életre szólóan! Csak azt kiáltja mindenem: Emberek! Van egy lány, kit Szerethetek! És mit szólnak rá, kérdezed? Ne kérdezd, csak Érezd!
Érezd az őszi szelet, Ami lassan felénk hozza a Telet, Ami még szebbé teszi Szerelmünket, Mert azt súgja, a másik viszont Szeret."

"“A vágy: dallam,Kottája: szívdobogásTested a hangszer”
Láttad már az éj színét? A fehéren izzó szenvedélyt? A fény, hogy szövi az éjszakát Kócolt haján át meg át? Láttad már az éj színét? A kéken suttogó, hűs zenét? A dallamot, ahogy a csenden át Fűszerezi halk szavát?
Láttad már az éj színét? A bársony ajkú feketét? Ahogy testeden és arcodon Íze remegve átoson...
Láttad már az éj színét? Vörösen, hogy tépi szét Az égig-érő vágyakat Ha felröpít és elragad?
Láttad már az éj színét? Szürkén ahogy soha még? Megérint és ritmusát Égő tűzzel adja át...
Láttad már az éj színét? A színtelenül színesét? Körbefog és átölel... Sohasem felejted el!"

"Kedves..., tenyerem tenyeredhez, Arcom arcodhoz simul... Szikrát dobó tekintetemre Vágyad nyílt ölembe hull... Kedves, vállad biztos ívén Víz fénye újra fellobog, Kék ég alatt, gyertyafénynél Irigyek ránk a csillagok...
Hozzád bújok, magadba húzol, És nem talál a félelem! Vigyázva emelsz fel szívedig... Köszönöm, hogy vagy nekem."

"Amikor először láttalak Téged Csillag-szemed ragyogva égett Pedig csak kép volt – de maga a gyönyör Mi minden férfit elfog és gyötör Egy kicsi lányka nézett szemembe Kiben egy nő volt mélyen elrejtve Egy félénk lányka, ki szólni sem mert S tüzes nő, ki vonz és elrettent Ártatlan szemek, ártatlan lányka Ki gyönyört adva gyönyörre vágyna Aztán először láttalak Téged Csillag-szemed ragyogva égett Maga voltál a puszta gyönyör Mi minden férfit elfog és gyötör Másnak tán lányka – de nekem az élet Ha elkap a sodra – felgyújt és éget Perzselő szemed, táncoló tested Mind azt ígéri – ez csak a kezdet Behunyom szemem, akkor is látlak Fénylő csillaga vagy a világnak Simító kezem szemed kereste Tenyerem kicsi arcod ölelte Szerettem volna csókolni szádat Szavak nélkül mondtam a vágyat Féltem tőled – vagy tán magamtól A bennem ébredő férfi-alaktól Elmentem inkább – csendben és halkan Csak szívem tombolt, ég szakadatlan Azóta lesem, merre is lehetsz Sorsom talán majd hozzád vezet Nem tudom, akkor féljek vagy szeressek Szemedbe nézve vaj’ mit is keressek Azt a kislányt, kit először láttam Vagy a nőt, kit benne találtam Vagy csak a szívemből fakadó álmot Miért cserébe adnám a világot!"

"A kulcs zörren halkan a zárban Villany gyúlik az apró szobában Ijedten rebben a lány szeme Közelebb lép hozzá kedvese. Riadt madárként bújik mellére Könnye fátylat von csillogó szemére. - Ne fényben! - kérlel csendes szava Arca elszánt s mégis tétova. Az elso csók már sötétben csattan S megannyi követi, zihálva, halkan. Aztán a kéz, mely utat keres A bőrre tapad zsákmányt szerez... A sötétben világlik két fehér halom S a lány hangja szól: Gyere... Akarom! A ruhák már szerte, ők ágyba esnek Össze fonódnak a forró testek. A halk neszekbe egy sikoly vegyül Vágyó ölük egymásnak feszül. Egy apró vércsepp útjára szalad Követi ömlő römkönny-patak.A szobában elalszik a két gyermek... Gyermekként jöttek - felnőttként mennek..."

"Hívatlan jött, váratlan, csendben Tétován keresett otthont szívedben Nem tudod, mit tett, mit hozott neked Eszeddel kutatva soha nem leled. Esendő szemek, mik tágra nyílnak Égő ajkak, mik csókra hívnak Borödön félőn kutató kezek Tested, mi ébredő vágytól remeg Hozta a kérdést - menni vagy maradni Hogy lehet egyszerre sírni és kacagni? Különös fényeket gyújtott a szemedben S végül otthonra lelt a szívedben A szerelem..."

"Nézem az eget. Valahol fenn ragyognak a csillagok. Fellobban fényük, égnek S én Rád gondolok. Messze vagy.Még érzem arcomon Puhán simító kezed Ahogy borömön lágyan Vándorol tenyered S megtapad.
Meleg fészkébe temetem Mosolygó arcomat Puha-lágy otthona Óvó-védőn simogat S itt marad.
Ujjaim lassan járják Kutató útjukat Fedezik fel maguknak Arcod és ajkadat Mosolyogj!
Parányi gödröcske mélye Nevető arcodon Szeme és ajkad Vágyva megcsókolom Csend van.
Tétova csók. Kutat Ismeretlen, új ízeket Tapintva ajkat, fogat S birkózó nyelveket Egyre keres.
Valahol mélyén izzik A forró szenvedély Terjed a testben, de Csak figyel és remél Még várni fog.
Várni fog, ahogy én is Várok Terád Hogy lássalak, s együtt Menjünk tovább Az úton.
Messze vagy. De néha Néha erre jársz S ha akarsz, mindig Mindig megtalálsz Kedvesem.

"Mikor elbúcsúzom Tőled Attól félek elveszel És aggódó, hívó szómra Csak az emléked felel. Hogyha egyszer nem talállak Messzi útra indulok Amíg szívem meg nem hallja Csendes szavad: "Itt vagyok". Keresnélek hegyek bércén Hol az örök hó honol S a szikrázó fehérségből Csak a visszhang válaszol. Kutatnálak vad tengeren Lenn a mélyben valahol Hol a víznek sötétjéből Csak a mélység csendje szól. Láttalak a puszta mélyén Rám vártál ott egyedül Csak a délibáb csapott be S lépted messze elkerül. Hangod hív a kéklő égből Lágyan csengőn, szelíden Csak a szellő játszott A fákon, mint hangszeren. Kérdezném a kelő napot Nem futott itt valaki? Harmat-vízben megmaradtak Könnyű lépted nyomaiFaggatnám a déli szeletCsendes lépted merre járt?Porba vesző utad végén,Frissítővel vaj ki várt?Mesélnék az esőcseppnek Mely felőled érkezett Könnyedtől sós, vagy a tenger Küldött egy üzenetet? Vagy mesélne Rólad - nékem Éppen úsztál, amikor Elküldted a messzi útra Rámtaláljon valahol Ha a világ minden kincsét Kínálnák fel helyetted Reményt soha fel nem adva Téged tovább kereslek. Napnak fénye elvakíthat De meglátom arcodat Két szemednek ragyogása Mutatja az utamat. Döröghetne ezer ágyú S száz hangszóró szüntelen Nevetésed halk kacaját Nem téveszti el fülem. Ha a máma erre járna Elküldeném a tegnapért Hisz tegnap még rám találtál S csókot adtam csókodért. Az se baj, ha erre jőve Elhozná a holnapot Láthatnám, hogy veled vagyok És örömet adhatok. Ezért hát én nem búcsúzom Így nem veszhetsz el, kedvesem Veled vagyok - veled leszek Hisz tiéd az életem."

"Kívánlak Téged Mint hajós a földet Viharos hullámain Végtelen tengernek. Kívánlak Téged Mint falat kenyeret Vak koldus, aki Az utcán kéreget. Kívánlak Téged, Mint nomád a vizet Ha sivatag poklában Naptól szenvedett Kívánlak Téged Mint vándor a meleget Ha télnek fagyában Jégtől dermedett. Kívánlak Téged, Mint gyermek az anyját Ha nincs kivel megossza Szívének gondját. Kívánlak Téged, Mint apa gyermekét Ha sötétben nincs ki Megfogja kis kezét... Kívánlak Téged Mint szerető kedvesét Ha magánnyal osztja meg Ágya melegét... Kívánlak Téged, Mint vak a fényt Néma a beszédet Süket a zenét... Kívánlak, hisz nélküled Mindez én vagyok S ha picit adsz magadból Én mindent megkapok..."